A Táncegyüttes története

A Mórágyra betelepülő németek a 18. században már egy fejlett zenei kultúrát hoztak magukkal. A török idők után elnéptelenedett Magyarországon alig találunk zenei életre utaló feljegyzéseket. Mórágyon a németség terjesztette és virágoztatta fel ezt a fajta amatőr közösségi zenélést. A német parasztság körében hagyomány volt a családban énekelt dalokat összegyűjteni és az ifjabb generációnak továbbadni. A német faluközösségekben, ahogy Mórágyon is, a munkavégzést, a vallásgyakorlást és az ünnepeket zene és tánc kísérte. A világháborút követően, a betelepítések után a régi zenei-és tánckultúra kezdett feledésbe merülni.

A 70-es években Mórágyon járt Kurt Petermann, a Lipcsei Táncarchívum professzora, aki abban az időben népdalokat gyűjtött az országban. Ekkor a faluban tanított Glöckner Jánosné (Krémer Erzsébet). Erzsi néni is elkezdte lelkesen gyűjteni a faluban még fellelhető dalokat. Összehívta azokat az asszonyokat, akik a temetőben is énekeltek és tudatta velük szándékát. A lelkes asszonyok persze az első hívó szóra mentek. Így alakult meg a német népdalokat éneklő dalkör. A dalkör első fellépésére a tolna megyei Váralján megrendezett "Reicht brüderlich die Hand" elnevezésű találkozón került sor. Erzsi néni elmondása szerint nagy megtiszteltetés volt számukra, hogy első műsorszámként a "Wenn man die Welt umgeht" című dal eléneklésére kérték fel őket. A dalok nagy részét a sajnos már elhunyt Forster Keresztély, valamint Theisz Jakabné (Róza néni) és Schäfer Konrádné (Léna néni) gyűjtötte.

1976-ban az akkor ugyancsak kezdő pári tánccsoportot látták vendégül a mórágyiak. A páriak mindenféle koreográfia nélkül lépéseket táncoltak a színpadon. A sikeres rendezvény után Nagy Árpád, az akkori iskolaigazgató azt mondta Erzsi néninek: "Erzsi! Nem igaz, hogy ezt a mórágyiak nem tudnák!". Erzsi néni erre azt válaszolta: "De igen, csak valakinek az élre kell állnia!". Ez így is történt. Tehát a páriak sikerén felbuzdulva hozta létre Erzsi néni 1976-ban - Forster Imre, harmonikás és a 7-8. osztáyos tanulók segítségével - az Együttest. A német nemzetiség hagyományainak megelevenítése egyértelmű volt, hiszen a felvidékiek és a székelyek nem hoztak magukkal olyan gazdag zenei- és tánckultúrát, mint a svábok.

1977 januárjában a tánccsoport megrendezte első svábbálját, amelyet eredeti mórágyi lépésekkel nyitott meg. A csoport első tánca: Nemesnádudvari táncok, amely nagy sikert aratott a sötétvölgyi úttörőtáborban. Kezdetben Erzsi néni tanította a táncokat, ahogy az első harmonikást, Heim Pétert is ő fizette, továbbá az első szoknyákat is saját pénzéből fizette. Később Glöckner János, bátaszéki zenész tanította a táncokat, Heim Péter pedig megalapította hattagú zenekarát. Ekkor elkezdődött egy máig tartó folyamat egy remek táncegyüttes élete. Egymást követték a segítőkész emberek. Nemcsak a falu (nem is németajkú) lakossága vett részt a munkában, hanem a Völgység Népe MGTSZ is felajánlotta, hogy szponzorálja a táncegyüttest. A csoport ekkor vette fel a "Völgység Népe Együttes" nevet.

Hagyományőrző együttes lévén a tánccsoport feldolgozta a régi mórágyi hagyományokat.
Ezek a következők voltak:

• Fonó (Die Spinnstube)
• Búcsú (Die Kirchweih)
• Lakodalmas (Die Hochzeit)
• Farsang (Der Fasching)

Az Együttes számos sikert ért el külföldön, jártunk már Ausztriában, Svájcban, Romániában, Szlovéniában és Németországban. A sikerekhez vezető úton nagy érdemeik vannak a táncoktatóknak: a mórágyi születésű, ma Bátaszéken élő Glöckner Jánosnak, a bonyhádi Donovald Józsefnénak, a fiatalabb generációból: Koch Ilona, Nagy László és Pintér Ágnes "C" kategóriás táncosoknak. Közülük került ki a tánccsoport mai művészeti vezetője, Nagy László "C" kategóriás táncoktató. Nagy büszkeségünkre a környék többi tánccsoportjának is Mórágyról elindult művészeti vezetője van (Gaál László, Köhlerné Koch Ilona, Agárdi Gábor). Nagy szerepe volt a mórágyi táncok életre keltésében Schäfer Konrádnénak és Forster Keresztélynek, valamint Heil Helmut úrnak a koreografálásban.

1998 őszén alakult meg Mórágyon a Kisebbségi Önkormányzat. Feladata a német kisebbség érdekeinek képviselete, a nyelvápolás, a kultúra anyagi támogatása, a politikai odahatás, valamint az Együttes támogatása. A Táncegyüttes egyesületi keretek között működik, így a csekély tagdíjból és pályázatokból befolyó pénzt fejlesztésekre fordítja. Ezért iis jöhetett létre a táncosok klubhelyisége, amelyet az Önkormányzat biztosít a művelődési házban.

Mivel gondoskodni kell az utánpótlásról is, a Mórágyi Általános Iskola és Óvoda szakköri foglalkozás keretében vezette be a táncot. A fiatalok így már előképzettséggel léphetnek be a nagyegyüttesbe.

Ez a népi hagyományokat megelevenítő, kitartó táncos közösség mindenhonnan csak bíztatást kapott és ez határozta meg az egész létét. Dr. Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, néprajzkutató a mórágyi búcsú feldolgozását láttán azt mondta: "Úgy érzem, hogy ez a Búcsú le fog jönni a színpadról!". Dr. Dávid Ibolya volt igazságügyi miniszter pedig külön megdícsérte a mórágyiakat a Szekszárdi Kisebbségi Napok keretein belül, sőt (kalapgyűjtő lévén) még egy Netzhaub-ot (gyöngyökkel és flitterekkel gazdagon díszített főkötő) is kért. Az együttesnek volt már része számos pozitív kritikában a színpadi megmérettetések alkalmával. De ezek közül az volt a leginkább szívhez szóló, amikor egyik koreográfiájára azt mondták: "Ebben a táncban egész Európa tánckultúrája benne volt."